Áldom azt az októberi napot, amikor 2 éves, hipoxiával született kisfiammal Balla Tibához mentem. Már nincs is türelmem felsorolni azt a sok-sok orvosi szakszót, amivel az orvosok kecsegtettek Dávid betegségének szövődményeivel kapcsolatosan. Addig állandóan kutakodtam, kerestem a legmegfelelőbb gyógymódot, amivel a legjobb eredményeket érünk el Dávid fejlődését illetően, persze a rengeteg gyógytorna mellett.
Azóta Tiba a Dávid gyógyítója és minden találkozásuk eredményes. Úgy képzelem, mintha egy-egy láncszem képződne a fejlődésében minden kezelés után. Aztán sokasodnak majd a szemek és hiszem, hogy lesz belőle egy nagyon erős láncfüzér, ami már sosem szakad el, esetleg átalakul valamivé, valamikor. "

- egy Székely anyuka -