2016-ban stoppoltam Székelyudvarhelyre és Balla Tiba felvett és elvitt Székelyudvarhelyre. Így ismertem meg. Éreztem, hogy valamikor dolgom lesz vele, tudtam, hogy a Jó Isten küldte ezt a jó szívű, jó lelkű embert.
Azóta eltelt 6 év és egy nap annyira fájdalmas derékfájásom volt, hogy voltam az orvosoknál és gyógyszereket szedtem, de sehol semmi nem javult, azt mondták az orvosok, hogy ha nem javulok, műtét lesz a vége. Ekkor nagyon megijedtem, hogy most mi lesz velem. Ekkor még nagyobb fájás fogott el annyira, hogy már nem bírtam a fájdalmat és eszembe jutott Tiba és egy nap rá írtam, tudna e rajtam segíteni. Már ö volt az utolsó remény s tudtam és éreztem, hogy oda kell menjek mert ő fog segíteni rajtam. És elmentem, hogy segítsen rajtam.
Hála Tibának, hogy meg gyógyított, már semmi fajdalom nincs. Isten áldja meg a két kezét. Megkérdeztem, hogy van egy kicsi fiam és nagyon hisztis, ideges, már nem bírom azt a sok hisztijét, segítene-e rajta s azt mondta, vigyem oda. Elmentünk, de féltem, mert tudtam, hogy a fiam nem fog bemenni kezelésre. Az elején ordított és sírt. Hát egy 30 perc múlva semmi sírás, egy nagy csend. És a kicsi fiammal jöttek ki ketten mosolygósan.
Meggyógyította, megijedtem, nem ismertem a fiamra, mintha ki cserélték volna, nem sírt nem hisztizett, nagy boldogan játszott és még kezet is fogott Tibával. ”

- Egy székely család -