Az előző terhességem alatt a 35. héten és a mostani alatt is már a 31. héten iszonyatos fájdalom gyötört. A keresztcsontomtól kisugárzott a derekamba, sőt a lábamba is, olyannyira, hogy már minden lépés fájt, csak sántikálva tudtam lépegetni, borzasztóan kellemetlenül éreztem magam. Terhesen, nagy pocakkal ilyen tehetetlennek lenni, nem túl jó érzés. Mivel ikreket várok, így a hasam most még nagyobb és a derekamat is jobban terheli. Eljutottam oda, hogy már éjszaka sem tudtam elaludni, minden mozdulat fájt. Voltam gyógymasszőrnél, hátha jobb lesz, de semmit nem segített.
Ekkor az előző terhességemnél felkerestem Tibát és elmentem hozzá egy kezelésre, ő mondta, hogy lehet hogy egy kezelés nem lesz elég, mert így a terhesség vége felé már óvatosabbnak kell lenni. Hozzáteszem, felkerestem előtte több szakembert és senki nem tudott segíteni, leráztak azzal, hogy a 36. héten már nem tudnak mit csinálni, mert megindulhat a szülés. Így nem voltam túl bizakodó, de megpróbáltam. Tiba azt kérte, hogy a kezelés után várják kb. 3 napot és jobb lesz. Ezt kicsit furcsállottam, de úgy voltam vele, hogy meglátjuk. A 2. napon kicsit jobbnak éreztem és a 3. napon azt vette észre a lányom, hogy rendesen megyek, nem sántítok.
Eltűnt minden fájdalmam és a terhesség utolsó hónapjában fittebb voltam, mint az elején. Most viszont, mivel mint már említettem, szinte már mindenem fájt, szinte az összes csontom, nem voltam benne biztos, hogy segíteni fog egy kezelés. A kezelés utáni napon még jobban fájt mindenem, a 3. napon szintén, majd el kezdett enyhülni, már tudtam aludni és kb. az 5. napon teljesen elmúlt minden fájdalmam. Tudok rendesen menni, fájdalmak nélkül. És bár a pocakom azóta még nagyobb, remekül érzem magam, újra élvezhetem a terhesség utolsó heteit. Hatalmas megkönnyebbülés, mintha egy húsz kg-os zsákot vettek volna le a hátamról.
Nagyon hálás vagyok, nagyon-nagyon szépen köszönöm.”