Találkozásaim a Medvékkel

A medvék csaknem olyan intelligensek, mint az emberek, de sokkal finomabb lelkűek.
Náluk egyéni kérdés, kire emlékeznek, kit szeretnek, kit gyűlölnek.
- Robert Franklin Leslie -
( A medvék - és én c. könyv szerzője )

Az első találkozás

Az első találkozásom a MEDVÉVEL gyermek koromban történt. Ötödik osztályos lehettem, amikor Gyulán táborozott egy hatalmas cirkusz. Óriási területen voltak telepítve, ahol napközben az állatokat láncon kikötve napoztatták.
Megláttam a MEDVÉT és azt éreztem, hogy oda kell mennem. Erősebb volt ez az érzés, mint a fejemben lévő “ nem szabad, megbüntetnek, elvisz a rendőrség és a kerítésre akasztott ( A kerítéshez közel menni TILOS !! ) tábla látványa ”. Az őrök kávéztak a lakókocsiban.
A félelem érzése egyáltalán nem volt jelen. Egy belső hang vezetett, szinte nem is láttam, csak mentem. Megálltam közvetlen a medve előtt. A medve két lábra állt és én hozzá bújtam, átöleltem. Ő is engem. Bár szorított, mégis biztonságot éreztem.
Ami ott akkor a lelkemben történt az megfogalmazhatatlan. Körbe írni sem tudom, de azóta is ott érzem legbelül. Nem búcsúztam el a medvétől, mert természetes érzés volt, hogy a lelkünk összeért és kapcsolódott egymással.

A kalyiba

2004-ben találkoztam először az igazi félelemmel, amikor itt aludtam a Hargitai havasokban, ebben a kalyibában. A kalyiba tulajdonosa elmondta, hogy a medve beszakította az ajtót, de ne féljek, tettek rá pléh lemezt, amiről a medve karma lecsúszik. De az ajtó sajnos befelé nyílt, ezért csak egy székkel tudtam kitámasztani.
Itt az éjszaka vak sötét, ezért mikor egy lépésre kimentem pisilni, nem láttam hol a kalyiba ajtaja. Az éjszaka hangja annyira erős volt, hogy egy egérre azt hittem, maga a medve van itt. Reggelig ültem és vártam a pirkadatot. A félelmeim első felét itt pakoltam le. Rájöttem, ez a félelmem a bennem lévő gyengeség és bizonytalanság volt.
Ez után 4 évig rettegve jártam az erdőt, keresve a medvéket. Nem találtam csak a nyomokat.
Majd utána, ettől megszabadulva, a medvék minden nap tanítottak szemtől szemben.

Nyikó, a barnamedve

2017. őszén a Deság völgyben egy 10 hónapos medvebocs elvitte az imafüzéremet, amit azért tettem ki egy sziklára, hogy megvédje a medvéket. Hosszú évek után ugyanis a medvékre akkor adtak ki több kilövési engedélyt.

2020. tavaszán a Fehér-Nyikó völgyében lévő nagy tisztáson, a jurtánál megjelent egy 3 éves medvebocs és késő őszig minden nap eljött hozzám. Elneveztem Nyikónak.

Akkor még nem tudtam, hogy ez a Deság völgyi kisbocs.
Csak jóval később, a régebbi medvés fotóimat nézegetve jöttem rá, pontosan méregetve a két medvén található foltokat, hogy az a kisbocs és az idén már 5 éves medve egy és ugyan az.